A barátnőm tönkrement bölcsességfogának története

Bizony, már benne vagyunk abban a korban a barátaimmal, amikor szép sorban elkezd bővülni a mi kis társaságunk. Persze itt nem új barátokra gondolok, hanem új családtagokra. Igen, kisbabákra. Már két barátnőm is van, akinek gyereke született. Kicsit durva belegondolni, hogy nem is olyan régen még mennyit buliztunk, fesztiválokra gyűjtöttük a pénzünket, gyakran összeültünk esténként borozgatni. Most pedig ezek az esték úgy néznek ki, hogy felváltva ringatjuk a babákat, mert annyira cukik, hogy senki nem akarja kiadni a kezéből őket.

Bevallom, azért is előnyös, hogy a barátaim közül már ketten is átestek a dolgon, mert így bőven hallottam tapasztalatokat, hogy mikkel is jár egy terhesség. Na meg, láttam és látok is ezt-azt a mai napig. Nyilván ezek a tapasztalatok nem adnak garanciát semmire, hiszen az egyik barátnőmnek teljesen probléma és mellékhatásoktól mentes volt az egész terhessége, míg a másiknak, minden létező dologgal számolnia kellett. Gondolok itt a hányingerre, kívánóságra, sőt, szegénynek a fogai is megsínylették a dolgot.

Azt hiszem, köztudott, hogy gyakori jelenség, hogy a terhesség alatt könnyen megeshet, hogy a fogak bizony tönkremehetnek, de akár még az is előfordulhat, hogy meglazulnak. Ez nem az ápolás elhanyagolása, hanem a baba által felhasznált fontos anyagok hiánya, vagyis inkább többlet hiánya.

Laurának a bölcsességfoga volt az, ami tönkrement. Tudjuk, hogy ez a fog amúgy is kényes helyen van, így eleve „veszélyeztetettebb”, mint a többi. Azt mondta, hogy a bölcsességfog fájdalom, amit érzett, neki rosszabb volt, mint a 9 hónapon át tartó folyamatos hányinger. Dühös is volt, hogy kinőtt neki, hiszen ma már valójában semmi funkciója nincsen, a modern embernek nincs szüksége a bölcsességfogakra. A szerencsésebbeknek nincs is.

Tudta, hogy húzás lesz a vége, de mielőtt rászánta volna magát, releváns információkat akart keresni a procedúráról. A II. kerületben van a fogászat, ahová ő jár, és annak a rendelőnek a honlapján olvasott néhány hasznos információt, és kiokosított minket is.

Azt mondta, hogy a bölcsességfog fájdalmának a hátterében gyakran áll gyulladás. Ilyenkor nem távolítják el azonnal a fogat, hanem először általában antibiotikumot írnak fel, hogy megszűnjön a gyulladás. Ez egyrészt a környező szövetek védelmében történik, másrészt pedig a páciens érdekében. Hiszen egy gyulladt fog eltávolítása felérhet egy jó fajta kínzással is. Ugyanis gyulladt területen korántsem úgy működik az érzéstelenítő, mint kellene.

A bölcsességfog eltávolítása kétféle módon történhet: egyszerű húzással, vagy pedig műtéti úton. Nyilván, ha már ki kell szedni, akkor szerintem mindenki az első megoldásra szavazna, de ez nem mindig lehetséges. Csak akkor jöhet szóba a sima húzás, ha a fog teljesen kibújt, és minden más is rendben van.

A műtét pedig – a barátnőm szerint -, félelmetesebbnek hangzik, mint amilyen valójában. Mert hát, megfelelő érzéstelenítés mellett úgysem érez semmit az ember. Műtétre általában akkor kerül sor, ha a fog nem bújt ki, mert nincs rá lehetősége. Láttam már olyan röntgenfelvételt, amin látszott, hogy a bölcsességfog tökéletesen vízszintesen nőtt. (Ezt nem is tudom, hogyan lehetséges.) Állítólag ilyenkor nem nagyon történik más, mint hogy felvágják egy kis szakaszon az ínyt, hogy hozzá lehessen férni a foghoz, a végén pedig jár egy kis varrat és ennyi. Persze, ennél biztos, hogy kicsit bonyolultabb a dolog, szerencsére nincs tapasztalatom szájsebészeti műtétekkel kapcsolatban. De az biztos, hogy a honlapon található cikkben megerősítették, hogy ma már nincs vésés. Ami még számomra is megnyugtató, mert őszintén szólva, elég durva módszernek hangzik. Ma már szerencsére sokkal modernebb eszközökkel és módszerekkel dolgoznak, bár szerintem a véséshez már az én generációmnak sincs sok köze.